Sok-sok fejlesztés, fejlett szolgáltatások, de minden porcikájában érződik, hogy a dizájnjával szeretne kitűnni a TWS-fülesek tengeréből az Ear (2). Vajon elég ennyi a sikerhez?
Nem is olyan rég indult a OnePlus márka és megtudhatták a felhasználók, hogy lehet észszerű mobilt készíteni, ami abban nagyon jó, ami számít, viszont felesleges dolgokra nem kell költeni. A szoftver is szépen alakult, csak aztán az egészet bekebelezte az Oppo és ma már egyáltalában nem olyan kiemelkedően jó a OnePlus, mint egykoron volt.
Van viszont B-opció, mégpedig a Nothing, ami a OnePlus alapítójának cége és tavaly már bizonyította, hogy a középkategóriában is lehet egyedi, mégis jól használható mobilt készíteni.
True Wireless Stereo fülhallgató is érkezett tavaly, amiből idén tavasszal már meg is jelent a második generációs változat. Hi-Res Audio Wireless, 36 órás üzemidő, egyedi applikáció és érintéses vezérlés tartozik az aktív zajszűréshez. Leteszteltük, hogy a zsúfolt piacon mennyi esélye van egy közepesen drága, egyedi külsejű TWS fülhallgatónak, amit nem reklámoznak túl, így csak az választhatja, aki tudja, hogy pontosan erre van szüksége.
Egyedi és átlátszó
Nem egyszerű hozzájutni az átlátszó töltőtokba rejtett, átlátszó fülhallgatóhoz: ahogy a Nothing Phone (1) esetében, úgy itt is csak roncsolással lehet kinyitni a kartondobozt (körbe a perforációnál végig kell tépni). Odabent egy viszonylag nagyméretű töltőtok fogad, ami felül, alul és oldalt is átlátszó, csupán középen található egy fehér rész, ami az akkumulátort és a szükséges áramköröket rejti. Ha ügyesek az ujjaid, sok gyakorlással megtanulhatod egy kézzel kinyitni a doboz rugós fedelét, de ez nem egyszerű feladat - nincsen nút, kiálló perem vagy olyan rész, ahová az ujjad beakadhatna, így marad a kétkezes nyitás. A füldugókat egyszerűen és stabilan tartva a nyeleiknél kaphatod ki, de persze csak azt követően, hogy az oldalsó gombot lenyomva párosítottad őket telefonoddal.
Hirdetés
A dizájn egészen egyedi és ezt senki nem veheti el a Nothingtól. Nem hasonlít Galaxy Budsra, Huawei FreeBudsra, pláne nem olyan, mint az Apple AirPods. Az átlátszó borítás láttatni enged némi belső szerkezetet, de a fekete hálós belső borítás, a piros és fehér pöttyel jelölt két oldal, valamint a fülbe illeszkedő fehér fejrész nagyon jól néz ki. Ha valamire, hát elődjére, az Ear (1)-re hasonlít egy kicsit, ám a második generációs modellel nem kívánta a cég ismét feltalálni a TWS-fülest, inkább csak javítani, tökéletesíteni szerette volna.
A füldugók nyele érintésérzékeny, itt tudod vezérelni a lejátszást és a zajszűrést. A fülbe helyezendő szilikonharangokból háromféle méretet kapsz, amelyek átlagos méretűek és könnyedén megtalálhatod a számodra megfelelőt. Hogy mennyire sikerült jól a választás, azt a Nothing X applikációban le is tudod tesztelni, de erről majd egy kicsit később.
A 4,5 grammos füldugók IP54-es por- és vízállóságra hitelesítettek, vagyis úszni nem szabad benne, de az eső és az izzadság nem árt neki. A tok ennél egy fokkal strapabíróbb, ez IP55-besorolású, de azért nem árt vigyázni rá, mert az átlátszó műanyag vélhetően könnyen karcolódik (nem próbáltuk ki).
A TWS-fülhallgatók egyik gyenge pontja általában az üzemidő. A Nothing úgy hirdeti új fülesét, hogy akár 36 óra zenelejátszás is belefér egy töltésbe, de ezt a látszólag szédítően jó értéket azért nem árt árnyalni. A 36 óra természetesen úgy igaz, hogy a tokba olykor visszahelyezed a dugókat, hogy azokat feltölthesse. Ha ezt elmulasztod, máris 6 órára csökken az üzemidő, ezek az értékek pedig mind kikapcsolt aktív zajszűrés mellett értendők.
Ha ezt az amúgy alapvetően ajánlott funkciót aktiválod, a teljes üzemidő máris csupán 22,5 óra, csak a füldugók pedig 4 óráig bírják egyhuzamban. Tovább romlik ez az érték, ha telefonálásra használod az Ear (2)-t, ilyenkor aktív zajszűréssel 3 óránként vissza kell helyezned a tokba a dugókat. És akkor azt még nem is mondtuk, hogy mindezek gyári értékek, amiket csak nagy szerencsével lehet a valós felhasználás mellett elérni.
A jó hír, hogy van gyorstöltés: 10 perc alatt a tok képes a fülhallgatókat úgy feltölteni, hogy újabb 8 órányi (ANC OFF) zenehallgatás belefér. Ha tokkal együtt szeretnél életet lehelni az Ear (2)-be, használhatsz Type-C-t vagy Qi-töltést is, ami kiválóan működött tesztünkön is, a kényelmet is nagyban növeli, de a sebesség mindössze 2,5 wattos. Az átlátszó tokban egy fehér LED is világít, ez jelzi, hogy a füldugók (vagy ezeket kivéve maga a tok) 30% töltöttség felett van-e. Ha a szint alá csökken, pirosra vált a LED színe.
Szóljon hangosan!
A Nothing Ear (2)-t könnyen kiszedheted a tokjából, fülbe helyezve pedig stabilan tartja magát akár kocogás, futás közben is. A fülhallgató rendelkezik gyors kapcsolódási funkcióval és viselés-érzékeléssel is, így akár rögtön indulhat is a lejátszás. Az érintésérzékeny nyakon végzett vezérlésnél a fülhallgató egyedi, rövid hangokat is lejátszik, még a zajszűrés módjánál is, sőt, ez az applikációban végzett módosítások esetén is hallható. A dobozon ott virít a Hi-Res Audio Wireless logo, vagyis a hangátvitel minősége elvileg garantált. Ez a Bluetooth 5.3 kapcsolat mellett konkrétan az SBC, AAC és LHDC kodekeket jelenti. Utóbbi nagyfelbontású zenelejátszást tesz lehetővé, ami minőségben és késleltetésben hozza az aptX HD szintjét - sajnos ez utóbbit nem támogatja a Nothing Ear (2).
Zenelejátszáshoz aktiváltuk az LHDC kodeket és letöltöttük a Nothing X applikációt is. Az Android 13-as (nem Nothing) telefon Bluetooth menüjében már így is rengeteg hasznos információt kaptunk a fülhallgató állapotáról és a fontosabb beállításokat itt is el tudtuk végezni. A Nothing X applikáció épp a gyártó dizájnnyelvéhez passzoló, egyedi kezelőfelülettel fogad, ami jól áttekinthető és tetszetős is. Aktív zajszűrésből a "teljes" és az "átláthatóság" érhető el, előbbinél pedig négyféle fokozatot is választhatunk.
Az adaptív a külső zajok szintjéhez igazodik, ám érdemes megpróbálkozni a személyre szabott zajszűréssel is, ami a hallásérzékenységünkhöz igazítja a zajkioltást. A részletes equalizer fontos és hasznos funkció, a többi szolgáltatást pedig a fogaskerékre pöccintve érhetjük el. Itt találjuk a fülbe helyezés érzékelését, az alacsony késleltetési üzemmódot, létrehozhatunk személyes hangprofilt és aktiválhatjuk a kettős kapcsolatot is, hogy egyszerre akár két eszközhöz is kapcsolhassuk fülhallgatót. Praktikus még a fülbetét-illeszkedési teszt, ami a passzív zajszűrést és stabil behelyezést segíti - érdemes lefuttatni ezt a pár másodperces tesztet.
Fontos információ, hogy a Nothing Ear (2) tökéletesen működik Android és iOS készülékekkel egyaránt, de szinte bármilyen BT-s eszközhöz csatlakoztatható, beleértve az okostévéket vagy PC-ket.
A teszt során a hétköznapi használat szerint vetettük be a Nothing Ear (2)-t, városban és otthon, csendes környezetben egyaránt. A hangzásra a színes, életel teli, meleg jelzők aggathatók, vagyis nem feltétlenül profi, inkább olyan, ami a legtöbb átlagfelhasználó igényének megfelel. A hangerővel nem volt gondunk, ahogy a hangzás tisztaságával sem - bár középen olykor kissé zavarossá vált a hangzás túl sok hangszer mellett. Az nem meglepő, hogy túlzottan mélyre nem merészkedik a Nothing Ear (2), viszont a magas hangok extra kiemelést kapnak alapértelmezetten, amit egyesek pozitívumként foghatnak fel, de vájtfülűeknek bántó lehet ez a fajta mesterséges hangkép-torzítás.
Az aktív zajszűrésnél többféle opciónk van, érdemes mindet végigpróbálni, hogy mi jön be leginkább. Utcán, átlagos forgalom mellett nekünk a Személyre szabott zajszűrés átláthatósági módban tetszett, de zajosabb környezetben teljes és magas zajszűrést aktiváltunk, hogy a legtöbb zajt kint tartsuk. Ez a mélyebb hangoknál jól működött, a közép- és magas tartományokban pedig jó közepes zajszűrési hatékonyságot tapasztaltunk. A mikrofont csendes, utcai és utcai szeles körülmények között teszteltük normál GSM-es hanghívással. Az emberi beszéd mindvégig tisztán hallható volt, ám az irodai magas hangok (például gépelés), illetve az erősebb szél teljes kiszűrése nem ment túl jól: előbbi behallatszott a beszédbe, utóbbit pedig elnyomta ugyan, de a hangminőség kárára. Az üzemidő nagyjából hozta azt, amit a gyártó megadott, egy kicsit talán rövidebb volt az aktív zajszűréses élettartam, ám ennek oka az is lehet, hogy magasabb hangerőn próbáltuk és több hívás is megszakította a zenehallgatást. A késleltetéssel nem volt gondunk videózás közben még úgy sem, hogy nem aktiváltuk az alacsony késleltetési módot.
Nem semmi
A Nothing Ear (2) az előd javított, továbbfejlesztett változata, de semmiképpen sem forradalmi - és ez igaz abban az esetben is, ha a konkurensekhez hasonlítjuk. A dizájn megítélése szubjektív, de nekünk nagyon tetszett, és az ergonómiára sem lehet panaszunk: a füldugók könnyűek, megfelelő méretűek és stabilan tartják pozíciójukat a hallójáratban. A Hi-Res Audio Wireless és az LHDC kodek miatt külön piros pontot érdemel a füles, és bizony az applikáció, valamint a platformfüggetlenség is vonzó tulajdonságok. A hangzás pont olyan, ami a legnépszerűbb: meleg, színezett, a magashangoknál pedig kiemelt - ez utóbbinál kicsit túlzásba estek a mérnökök, de valamelyest korrigálhatod ezt a hangszínszabályzóval. A zajszűrés és a mikrofonok hangminősége inkább átlagos, mintsem lenyűgöző, és hasonló mondható el az üzemidőre is, bár itt sokat javít a gyorstöltés és a Qi-kompatibilitás.
A Nothing Ear (2) nem egy olcsó TWS fülhallgató és mint ilyen, nem is árával fog meggyőzni, hogy egy Samsung, Apple, Sony vagy Sennheiser helyett őt válaszd, de ha szereted a kissé "techie", egyedi külsőt, a platformfüggetlenséget, a jól felszerelt applikációt és nem irtózol a színezett, meleg hangzástól, akkor választhatod a Nothing Ear (2)-t, nagyon meg fogod kedvelni.
